Család: Pontyfélék (Cyprinidae) |
Angol név: Roach |
Német név: Plötze |
Ismertetőjegyek. Mérsékelten magas hátú, oldalról lapított hal, legnagyobb magassága a hasúszó kezdeténél mérhető. Hátúszójában 9-11 elágazó sugár van, és az úszó eleje egy vonalba esik a hasúszó alapjának hátsó szélével. Farkalatti úszójában az elágazó sugarak száma szintén 9-11. Szája kicsi és csúcsba nyíló, szemgyűrűjének színe a halvány narancssárgától az élénk narancsvörösig változik. Oldalvonalán 40-46 pikkely számlálható. A fiatalok hasúszója és anális úszója még rendszerint fakó, az idősebbeké narancsvörös színezetű. Nagyobb példányainak hossza 15-20, kivételesen 30 cm. Az ellenőrzött hazai horgászrekord 1,61 kg (1990).
Hasonló fajok. A közeli rokon leánykoncér szája félig alsó állású, szemgyűrűje fehéres, oldalvonalán a pikkelyek száma 44-49, anális úszójában 10-13 elágazó sugár van. A gyöngyös koncér vaskosabb, oldalvonalán 62-67 pikkely számolható. A vörösszárnyú keszeg szája fölső állású, hátúszója jóval a hasúszók alapja mögött kezdődik. A jászkeszeg pikkelyei apróbbak, számuk az oldalvonalon 55-60. A sujtásos küsz oldalvonala alatt és fölött fekete pontsor húzódik, farkalatti úszójában 15-17 osztott sugár van.
Környezet. A hegyvidéki kis patakok és a túlságosan sebes sodrású folyószakaszok kivételével szinte minden halasvízben megtalálható. Nagyobb állományai olyan állóvizekben és lassú folyóvizekben alakulnak ki, ahol a növényzet számottevő. Az ivadék a hínárnövényzet között, a nagyobbak partközelben tartózkodnak szívesen.
Táplálék. A fiatalok planktonevők, az idősebbek férgekkel,
rákokkal, rovarlárvákkal táplálkoznak. Puhatestűeket is fogyaszt,
melyek vázát garatfogaival zúzza össze. (Csonti)
Szaporodás. Három-négyévesen lesz ivarérett, április-májusban szaporodik. Többnyire a víz alatti növényzetre ívik – különösen kedveli az elöntött ártéri réteket –, de ennek hiányában a sóderes aljzatra is lerakja az ikrát. Az ikraszemek száma egy-egy halnál 20-200 ezer, átmérőjük 1-1,5 mm.
Elterjedés. Nagyobbrészt kontinensünk központi területei, továbbá Szibéria jelenti az elterjedési területét, hazánkban őshonos. Lelőhelyi adatai:
Öreg-Duna, Mosoni-Duna, Lajta, Duna, Rába, Pinka, Strém, Rábca, Répce, Marcal, Cuhai-Bakony-ér, Által-ér, Ipoly, Kemence-patak, Lókos-patak, Fekete-víz, Ménes-patak, Dobroda, Morgó-patak, Sződi-patak, Bükkös-patak, Szent László-víz, Szilas-patak, Benta,
Zala, Lesence-patak, Eger-víz, Sió, Sárvíz, Kapos, Koppány,
Dráva, Mura, Kerka, Kerca, Cserta, Rinya, Fekete-víz, Karasica,
Tisza, Batár-patak, Túr, Öreg-Túr, Szamos, Kraszna, Bodrog, Ronyva, Tolcsva, Keleti-főcsatorna, Nyugati-főcsatorna, Sajó, Bódva, Rakaca, Hernád, Vadász-patak, Takta, Eger-patak, Rima, Csincse, Laskó, Zagyva, Szuha, Galga, Tápió, Tarna, Bene-patak, Tarnóca,
Hármas-Körös, Kettős-Körös, Hortobágy-Berettyó, Sebes-Körös, Berettyó, Ér, Fekete-Körös, Fehér-Körös, Maros,
Balaton, Kis-Balaton, Fertő, Velencei-tó, Tisza-tó,
egyéb tavak, holtágak, csatornák, kisvízfolyások.
Jelentőség. Mint tömegesen előforduló apró halnak, jelentős szerepe van a ragadozó halak, főként a csuka táplálkozásában. Annak ellenére, hogy nagyobb példányai ritkák, gyakran kerül konyhára is, mert jóízű sült keszeg készíthető belőle.