Család: Csukafélék (Esocidae) |
Angol név: Pike |
Német név: Hecht |
Legkisebb kifogható méret: 40 cm. Tilalmi idő: február 15. – március 31. |
Ismertetőjegyek. Megnyúlt, oldalról enyhén lapított testű hal, hát- és hasvonala szinte párhuzamos. Feje nagy, orra igen hosszú, széles és lapos, a kacsa csőrére emlékeztet. Félig fölső állású, hatalmasra tátható szájában erős és hegyes ragadozófogak ülnek. Szájhasítéka vízszintes, fölső állkapcsának hátsó széle a viszonylag nagy szem alá ér. A test végére tolódott hátúszóban 13-16, a hasonló helyzetű anális úszóban 10-13 elágazó sugár számlálható. Farokúszója nagy és mélyen bemetszett, páros úszói kicsik. Pikkelyei aprók, erősen ülnek a bőrben, és nemcsak a testet borítják, hanem a fej hátsó részére is ráterjednek. Oldalvonalán 120-144 átluggatott pikkely sorakozik. Színe a szürke és a barna átmenete, oldalait világosabb, úszóit sötétebb szabálytalan foltok mintázzák. Hosszú életű, nagyra növő hal, kivételesen 1 méternél nagyobb is lehet. A hazai horgászrekord 20,47 kg (1994).
Hasonló fajok. A csukafélék családjának ez az egyetlen képviselője Európában, így igazán hasonló rokona, amellyel összetéveszthető lenne, nem él vizeinkben. A testének végén elhelyezkedő páratlan úszók, a kacsacsőrszerű orr és a szem alá érő igen nagy száj minden más halunktól megkülönbözteti.
Környezet. A csuka nagyon jó alkalmazkodású, a környezetével szemben meglehetősen igénytelen faj, amely a hegyvidéki patakok kivételével szinte minden víztípusban megél. Nagyobb állományai a dús növényzetű, de még nyílt vízzel is rendelkező sekély tavakban, holtágakban és mocsarakban alakulnak ki. A frissen feltöltött csatornák és víztározók benépesítésében pionír szerepet játszik. Nagyobb folyókban a paduczónától lefelé növekvő számban található, és többnyire a kis folyókban is jelen van.
Táplálék. Robbanékony mozgású, lesből támadó falánk ragadozó. Tápláléka zömmel hal, olykor alig nagyobb, az általa zsákmányolt prédánál.
Szaporodás. Február végétől április elejéig szaporodik, ivarérettségét 2-3 éves korban éri el. A csendes vizek növényzetére ívik. Az ikraszemek száma testtömeg-kilogrammonként 2 500 körül alakul, átmérőjük kb. 2,5 mm.
Elterjedés. Őshonos halunk, amely igen nagy területen él, az északi félteke hideg és mérsékelt éghajlati övében minden kontinensen megtalálható. Hazai előfordulása:
Öreg-Duna, Mosoni-Duna, Duna, Rábca, Répce, Rába, Pinka, Strém, Marcal, Cuhai-Bakony-ér, Által-ér, Ipoly, Kemence-patak, Dunavölgyi-főcsatorna, Kiskunsági-főcsatorna,
Zala, Zala-Somogyi-Határárok, Tapolca-patak, Eger-víz, Sió, Kapos, Koppány,
Dráva, Mura, Kerka, Szévíz, Rinya, Zsdála-patak, Karasica,
Kolon-tó (Izsák), Péteri-tó (Pálmonostora), tőzegbányatavak (Szank), Vörös-mocsár (Császártöltés), Dong-éri-főcsatorna,
Tisza, Túr, Öreg-Túr, Szamos, Kraszna, Csaronda, Bodrog, Ronyva, Keleti-főcsatorna, Nyugati-főcsatorna, Sajó, Bódva, Rakaca, Hernád, Vadász-patak, Hejő, Eger-patak, Csincse, Laskó, Zagyva, Hajta, Tarna, Tarnóca,
Hármas-Körös, Kettős-Körös, Fekete-Körös, Fehér-Körös, Hortobágy-Berettyó, Sebes-Körös, Berettyó, Ér, Maros,
Fertő, Balaton, Kis-Balaton, Velencei-tó, Tisza-tó,
egyéb tavak, halastavak, holtágak, mocsarak, csatornák, folyóvizek.
Jelentőség. Természetes vizeink halászatában és horgászatában egyaránt igen jelentős halfaj. Népszerűségében széles körű elterjedése mellett az is szerepet játszik, hogy télen, a jég alól is fogható. Száraz, kissé szálkás húsát egyesek túlságosan „csukaízűnek” tartják, mások viszont éppen ezért kedvelik.