ÚSZÓZÁS FELSŐFOKON

Ismertetőjegyek.  Teste hosszan megnyúlt, oldalról erősen lapított. Hasvonala domborúan ívelt, a háta viszont majdnem egyenes vonalú. Feje aránylag kicsi, orra rövid és hegyes, a szeme nagy. Szája felső állású, oldalról nézve szinte függőlegesen felfelé irányul. Rövid és kicsi hátúszója a farokrészen helyezkedik el, jóval túl a testhossz felén. Mellúszói feltűnően nagyok, túlérnek a hasúszók tövén. Hátúszójában 6-7, anális úszójában 24-29 elágazó sugár van. Farokúszója nagy, mélyen bemetszett. Pikkelyei aprók, könnyen leválnak, számuk a kanyargós lefutású oldalvonalon 90-115. A nagyobb példányok hossza 30-40, olykor 50 cm lehet. A hazai horgászrekord 1,05 kg (1997).

Hasonló fajok.  Kifejlett példányaihoz egyetlen más halunk sem hasonlít igazán. Fiataljai a küsszel vagy a vizeinkből esetleg előkerülő állasküsszel téveszthetők össze, mivel ezek szája is fölfelé irányul, farkalatti úszójuk hosszú, de hátúszója egyiknek se tolódott az anális úszója fölé, mellúszójuk nem éri el a hasúszójuk tövét, és oldalvonaluk nem kanyargós. A pár centis gardához a kurta baing is hasonlít, mert szája meredeken felfelé irányul és anális úszója hosszú, de a teste kevésbé lapított, oldalvonala csak néhány pikkelyen látható, és a mellúszója sem éri el a hasúszó tövét.

Környezet.  Eredetileg vándorhal, amelynek élete megoszlik a tenger sós, és a betorkolló folyók édesvize között. A tengertől messzire eltávolodott populációk azonban felhagytak a vándorlással, teljesen édesvíziekké váltak. A hazai állomány nagyobbrészt bővizű folyóink dévérzónájában, kisebbrészt márnazónájában él, illetve nagyobb tavainkban található.

Táplálék.  A nyílt vízben keresi táplálékát, amely a fiatalok esetében zooplankton. A nagyobbak ezt vízre hulló rovarokkal és apró halakkal egészítik ki. Leggyakoribb halzsákmánya a szintén nyílt vízben élő küsz.

Szaporodás.  Ivarérettségét 3-4 évesen éri el, májusban szaporodik. Csapatosan ívik a folyók és nagy tavak mérsékelt áramlású mélyebb részein. Egy nőstény átlagosan kb. 30 ezer, 1,5 mm átmérőjű ikraszemet rak. A megtermékenyült ikra kb. négyszeresre duzzadva kikelésig lebeg a vízben.

Elterjedés.  Őshonos halunk, amely Európa középső és keleti részén terjedt el. Hozzánk a jégkorszak után vándorolt be a Fekete-tenger vidékéről. Hazai elterjedése:

Jelentőség.  Régen a garda rendkívül nagy jelentőséggel bírt a Balaton halászatában, az utóbbi két évtizedben azonban a korábbinak tizedét se éri el a zsákmány. Folyóinkból régebben is csak alkalmilag került elő, így ezeknél lényeges változás nem tapasztalható. Európában a ritka halak közé sorolják, úgy tűnik, nálunk is ez a minősítés illeti meg. Húsa egyébként szálkás, de nagyon kellemes ízű.

A HuPont.hu egyszerűvé teszi a weblapkészítés minden lépését! Itt lehetséges a weblapkészítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat